A KoronaKör a helyi (Pilis és környéke) gazdaságot és közösséget erősítő kezdeményezés, civil szerveződés. Európában több 100 ilyen rendszer működik, hol virtuális, hol kézzel fogható pénzjellegű csereeszközzel.

Előnyük, hogy mivel a régión belül fogadják el ezt a csereeszközt, a
tagok a régión belül megtermelt javakat, szolgáltatásokat használják.
Lényegében a belső fogyasztást támogató, és így a helyi munkát,
értékteremtést generáló, rendszerek ezek, vagyis a régión belüli javak
termelésére ösztönöz, így erősítve a régió gazdasági életét és ezen túl
menően a közösség életet is.

Létezik egy velencei fametszet a középkori Székesfehérvárról, ami több kutatót arra sarkallt, hogy a magyarok szakrális központját nem a mai Székesfehérváron, hanem a Pilisben keresse. A kutatások eredményeként egyre többen vallják, hogy Fehérvár koronázó városunk egykor valóban a Pilisben helyezkedett el, ami a korona-csakra, fehér és beavatás fogalmak érdekes találkozása. A pálosok központja, a Pilis, tehát pontosan az a hely, ahol a beavatás történhet.

Spirituális szempontból erőhelynek nevezzük azokat a helyeket, ahol érezhető módon erősebb életenergiák vannak jelen. Ha tehetjük, tavasszal keressük fel valamelyiket, mert itt szellemileg és lelkileg is feltöltődhetünk.








Megjött a jó idő, mindenki a szabadba vágyik. De hova menjünk a hosszú tél után, ahol nemcsak jól érezhetjük magunkat, hanem a testünk, a lelkünk és a szellemünk is feltöltődik? Elsősorban olyan helyekre, ahol a Föld mélyéből gyógyító energiákkal töltekezhetünk.

A Pilis-hegység Magyarország szakrális, spirituális középpontja, még a buddhista dalai láma is a Föld szívcsakrájának nevezte látogatásakor ezt a megszentelt területet, lévén rendkívül erős energiamezők lokalizálhatók errefelé.

Az V. században nem véletlenül választotta központjának Atilla hun nagykirály ezt a titokzatos terepet, s ugyancsak nem véletlen, hogy az Ős-Budának is nevezett Ős-Székesfehérvár nem a mai helyén álldogált az Árpád-korban, hanem a Pilis területén.