Egyik létfontosságú rendszerünk a mirigyrendszer, vagyis a hormonok termőterülete. A mazdaznan mirigytan ésa mirigyek fejlesztésére, ápolására létrehozott miriggyakorlatok tanulása, tanítása, valamint alkalmazása az egészséges élet alapfeltétele. Az általuk létrehozott hormonok nem pótolhatók sem kémiai, sem az állatvilágból kivont hormonokkal, mivel minden irányú beavatkozás, mint a modern orvostudomány tapasztalata is bizonyítja, csak torzulást hozhatnak létre. Életet menthetnek ugyan, de súlyos az ár, amit fizetnünk kell érte, a szolgaság, a függő viszony! Fejlesszük és ápoljuk a mirigyeinket, hogy szabad emberként élhessünk.

Így azután sorra kezünkbe kerülhetnek, hiszen minden gondolatát érteni és felfogni leszünk képesek: az újjászületéstan, a mazdaznan gondolkodástan, a bölcsesség könyve.

Az út hosszú és küzdelmes odáig. Sok gyötrő gondolatot le kell küzdeni magunkban, sok kétség fog még az eszmétől való eltántorítás felé rángatni. Sok fizikai betegséget kell még leküzdenünk szellemi energiáinkkal, hogy eljussunk a tökéletesedéshez. Lehet, hogy többünket a fizikai világ, vagy a vallások dogmái által képviselt eszmék csábításai el is fognak tántorítani, de ők már akkor is közénk tartoznak, mert megsejtettek valamit abból, amit Hanish mester így fogalmazott meg:

"Üdvözlet és üdv azon szíveknek: akik a szeretet fényétől megvilágítottak, és sem égi reménykedéstől, sem a pokol félelmétől nincsenek félrevezetve!"

Hozzátenném még a mai eszmefuttatáshoz azt a delphoi jóslatot, mely a fentiekben kifejtettekkel összecseng minden szavával:

"Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a te sorsodat, mert a te sorsod te vagy, nem külső erők uralkodnak rajtad, az Istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja a jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is. Fogadd el magad, és el udod fogadni sorsodat is."

Teljességgel lehetetlen, hogyha az alap, az egyén nincs rendben, nem ismeri önmagát, akkor az arra felépülő család, a nagyobb közösségek, az állam, vagyis az egész épület rendben legyen. Ha az alap ingatag, az államszervezet sem életképes.

"Az állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megvész, Róma ledűl, s rabigába görbed", írja Berzsenyi.

Szívleljük meg ezt a tanulságot, s nyújtsuk saját belső rendteremtésünkön keresztül támaszt a tiszta, becsületes, igazi társadalom és államszervezet megteremtéséhez, a felemelkedéshez, a boldog jövőhöz.

Óva intek mindenkit attól, hogy akár a mazdaznan tanokból, akár az antropozófia tanításaiból dogmát építsen. Saját világunkat építsük fel belőle. E Tanok csak segítséget óhajtanak nyújtani a világ megértésében és elfogadásában. Buddha is megrémült, amikor rájött, hogy tanítványai nem tudnak elszakadni a Tantól, s dogmát építenek belőle. Korunk nagy szellemi áramlatának, a kereszténységnek, a szocializmusnak, a fasizmusnak is a dogmává válása vetett véget, illetve fog véget vetni, ha ezt az ezen eszmék hirdetői és alkalmazói nem látják be. Sajnos a kommunizmus és a fasizmus fizikai hatalomhoz is jutott, be is bizonyította a fenti igazságot, vagyis a dogmává vált eszme pusztító hatását.

Csak megérteni kell a tanokat, s ha megértettük, túl kell rajtuk lépni, el kell őket hagyni, felhasználni belőle azt, amit egyéni életünk során gondolkodásunkba beépíteni lépesek vagyunk. Tökéletesedni kell, ez a feladatunk.

Végezetül idézném, a nagy görög-római sztoikus bölcset, Epiktétoszt:

"Nem gyerek vagy már, hanem felnőtt. Ha még most is gondtalan és könnyelmű vagy, és egyre-másra halogatod, újabb és újabb határnapokat tűzöl ki, ahogy attól kezdve már törődni fogsz saját magaddal: akkor észre fogod venni, hogy sosem haladsz előre, hanem életedben és hallálodban mindig közönséges (káosz) ember maradsz.

Tartsd végre méltónak magad arra, hogy úgy élj, mint érett ember, aki bölcsességre törekszik! Mindaz, amit legfőbb jónak látsz, áthághatatlan törvny legyen számodra; ha valami küzdelmes kerül elédbe, jusson eszedbe, hogy itt a küzdelem ideje, és nem lehet azt többé elszalasztani: egy nap alatt, egyetlen tettel elveszted vagy megmented előrehaladásodat."

Igaz vidámságot, meleg, felemelt szíveket, a szellem derűjét kívánom minden kedves hallgatómnak és tanulni vágyónak!

Nagykovácsiban, 1995. újév napján.